szerda, december 29, 2004

a beszélt nyelv felelőssége

van a magyar nyelvnek egy sajátos szegmense, amely történelmileg terhelt. a transzport, a deportálás, a marhavagon, vagy éppen némely helyiségnevek nem csak egyszerű szavak, percepciójukkal ösvények nyílnak kollektív emlékezetünkbe. a ma esti fókuszban gönczi gábor egy szegénysorsú, mégis tettrekész ember életére zárszóként - a végső megoldást kereste. én meg elkezdtem magamat nagyon rosszul érezni a tv előtt ültömben, és primo levi vallomása jutott az eszembe. a nyelv(tudás) hatalmáról az 'akik odavesztek és akik megmenekültek' c. könyvében.

"gyors és pusztító hatást tett a fogolyra, hogy nem beszéltek hozzá. aki nem szól az emberhez, vagy tagolatlannak tetsző ordításra korlátozza a beszédet, ahhoz az ember nem mer szólni. szerencsés esetben a fogoly olyasvalakire akad, akivel közös nyelvet talál: azzal megbeszélheti benyomásait, attól tanácsot kérhet, kiöntheti neki a szívét; ha senki ilyet nem talál maga körül, néhány nap leforgása alatt elsorvad a nyelve, és a nyelvével együtt a gondolatai is".

1 Comments:

At 1/01/2005 01:45:00 du., Blogger polnaire said...

Ennek a speciális szókincsnek van egy "bennfentes" változata is: amikor a nagymamám ilyesmit mondott, hogy "amkor kimentünk" / "visszajöttünk", a családtagok és a sorstársak számára nyilvánvaló volt, hogy a deportálásról beszél, ám az "idegenek" nem értették, miről van szó. Emlékszem pl. amikor egy taxist elképesztett az "értelmezhetetlen" megjegyzésével...
A nyelvről és a felejtésről egyébként Bruno Bettelheimnek is van egy nagyon érdekes és fontos tanulmánya: A végső határ c. kötet címadó írása.

Üdv,
Polnaire

 

Megjegyzés küldése

<< Home