csütörtök, március 24, 2005

Purim és Revival

Mi is nevezünk magyar zsidó "revivalnek"?

Kevéssé akadémikus definicióm szerint a zsidó ifjúság odaadó érdeklődését, hogy kiderítse, mely napokon ihat "zsidóként". Ilyenkor tehát a zsidó fiatal nem csak úgy dönti magába a kóser szilvát, de ehhez mintegy szakrális funkció kötődik. Megszenteli a megszentelendőt, emlékezik az emlékezendőre. S részegsége is egyfajta szent részegséggé lényegül át imígyen. Röviden: a zsidó fiatal kutatja a jeles napokat, amikor is nem anyira iszik mint egy disznó, hanem ivászatával ősei sorába csatlakozik be, és a hagyomány részese lehet. Purim ünnepe kiváló alkalom e nemes feladat végrehajtására, tekintve hogy maga a (zsidó fiatal számára nem különösebben fontos en bloc, ámde jópofa beszólásokat is tartalmazó) hagyomány szólítja föl, hogy igyon addig, míg Hámánt Mordechájtól már meg nem tudja különböztetni. Ám legyen!

Mindenekelőtt azonban tudnunk is kellene, ki a manó volt Hámán és Mordecháj. Csak hogy idővel ne tudjuk megkülönböztetni őket ugyebár.

Eszter könyve az Örökkévaló és társai szerzői csoportosulás több kötetes munkájának azon csaknem egyedülálló darabja, melyet sem korunk feministái, sem cionistái nem kívánnának átírni.

Feminista szív elolvad látván, hogy Eszter miként alakítja nőiségét politikai eszközzé, miként vezeti Ahasvérost, korának szangvinikus ám érző szívű despotáját mintegy a farkánál fogva. A feminista szív örömmel nyugtázza, hogy Eszter bizony már nem a '60as évek maszkulin, melltartóégető feminizmusának nyelvén szól hozzánk, hanem egy posztmodern ideológiát képvisel. "In a different voice", Eszter nem megtagadja nőiségét, hanem felhasználja. Jellemes példa, mikor is Ahasvéroshoz kívánna szólni, amit, naná, egyszerű királynőként nem tehetne meg, csakis ha a király szólítaná. S mit tesz Eszterünk, legbombázóbb öltözékével kiáll az udvar közepébe, ellejt a király előtt aki nemét meg nem tagadva természetesen legott hivatja.

S hogy állunk cionistáinkkal? Ők hasonlóképpen tapsikolnak látván, hogy a mű eleji Eszter, a megvetendő asszimiláns, aki a cél (királynőnek lenni!) érdekében és nevelőapja, Mordecháj tanácsára eltagadja zsidó voltát, a későbbiekben, amikor a vészhelyzet eljövel, amikor zsidókat kell menteni (alternatíva: amikor a leginkább kéne kussolni, nehogy kiderüjön, mink is zsidók volnánk, minket is lehetne pogromolni), felvállalja zsidóságát, kiáll a király elé és meggyőzi, mégsem kellene lepogromolni a népségét. Asszimiláció-disszimiláció: sikersztori!!

S mivégre a nagy erőfeszejtés, avagy ki a történetben a kérdéses Hámán? Nos Hámán maga a nagy antiszemitizmus. Ő sustorogja tele Ahasvéros király fülit, hogy a zsidókat pogromolni kéne, mert keménnyakú nép volna. S mindezt miért? Nos mindez talányos. Azt tudjuk, hogy Hámán, a kvázi-belügyminiszter kinevezése után mindenki az udvar körül meghajlongja magát neki, kivéve bizonyos Mordecháj, s hogy Hámán fülébe jut, ez a Mordecháj ezt nem más okból teszi, hanem mert zsidó. Ám hogy ebből miként következnék, hogy Hámán legott az összes zsidót volna kedves kiirtatni, ez kevéssé fér a mai olvasó fejibe.

Ám a dolog nézhető akként is, hogy itt a mindenkori zsidó konszenzus (már amennyiben van ilyen) legdédelgetetetteb eleme, az antiszemitizmus értelmetlen volta vagyon elénk tálalva. Hogy mért utálják a szegény zsidókat, minket? Talány... Hisz mink nem csinálunk semmit (rendben, szociális mobilitásunk tagadhatatlan...), maximum nem hajlongunk. Ennyi. Dehát a vak is látja, hogy ez csak ürügy. Egyszóval ezek utálnak minket, ahogy vannak, mink meg ártatlan báránykaként vagyunk csak a világban benne. Ezek meg már pogromolnák az ártatlan báránykát (aki nem hajlong). Régiantiszemitizmus, újantiszemitizmus: egykutya. Bűnbakok vagyunk mink, semmi több.

Ám a helyzet nem marad ennyiben, amint azt az olvasó sejtheti is. A dolgok ugyanis Mordecháj fülébe jutnak, aki értesíti is Esztert. Eszter a letűnt királyné (Vásti) utódja, az udvar Miss Babilon versenyén került kiválasztásra, s most Ahasvéros b neje. Mordecháj győzködésére belátja, hogy nem lehet elleplezni zsidóságunkat, föl kell azt vállalni, le kell beszélni a királyt a pogromkodásról. S lőn. A figyelemreméltóan konzisztens király felhagy tervével. A Mordechájnak ácsolt bitón végül Hámán lóg, a belügyi góré pedig Mordecháj lesz. (s az ország sora innentől még jobbra fordul.)

Helyesebben pogromkodásra azért sor kerül, de ezt Purimspiel keretében gyerekeink jelmezbáljából inkább cenzúrázzuk. Történetünk epilógusából ugyanis megtudjuk, utóbb a zsidók pogromkodták le a "hámánitákat", vagyis a férgese mégiscsak elhullott. Ennek pártállásunktól függően örüljünk vagy ne örüljünk.

S mit teszünk még Purim ünnepén? Olvassuk a Megilát a zsiniben, ajándékokat osztogatunk, Hámán-táskát zabálunk, eszünk-iszunk-mulatunk.

2 Comments:

At 3/24/2005 06:17:00 du., Anonymous Gabul said...

Tetszik ez a Purim ismertető! :)
Kicsit "váncsás", de ez nálam igen pozitív jelző! ;)

 
At 3/29/2005 08:20:00 du., Anonymous eva m. amichay said...

Héberül a fülét esszük a Hamannak...Oznéj Haman

 

Megjegyzés küldése

<< Home