szombat, szeptember 24, 2005

Tereskova: Magyarország

Van egy ország,
ahol ébren kell élnem,
Magyarország.
A te arcodban látnám
a magam arcát.
Ölelésben ínség,
a hazug ügyben hűség
voltál.
Én ezt arcot már őrzöm
Magyarország.
De mégis hiszek egy életen át...

Magyarország,
te vagy a szívembe írva.
Magyarország!
Én a te lelkedre bízva
Magyarország.
Ne vezess meg engem,
és amit meg kell tennem,
segítsd!
Legyél a holnapba rejlő bizonyosság,
én, az életem bíztam rád.

Magyarország!
Ahol élnem kell, kérlek
Magyarország.
Ahol az arcomba vágják
a magam arcát.
Ahol a túl jó nem kell,
csak az a jó középszer.
"Te várj!, mondod,
és űzöl el tőled
Magyarország,
én, ezer év óta várok rád.

Gyere, és egyszer végre,
amikor új nap ébred,
ne várj!
Gyere, és ébredj fel végre
Magyarország!
Én, 1000 év óta várok már.

Magyarország!
Idegen földön ha járok,
Magyarország,
velem az út is megfordul
haza hozzád.
Nagy elődök kérnek,
kiket elűztél innen
hazánk.
Jól emlékszel rájuk,
Magyarország!
Milliók fájdalma szállt már rejád.

Nagy elődök kérnek,
engedd, hogy benned éljek
hazám.
Ahogyan ők élnek benned,
Magyarország.
Áldásod szálljon végre ránk!

Legyél a számomra is bizonyosság,
én is az életem bízom rád.

Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság,
és a mi áldásunk szálljon rád!