kedd, október 18, 2005

Yasmeen. Godder.

Yasmeen Godder

Ma és holnap este, a Trafóban.

1 Comments:

At 10/18/2005 10:45:00 du., Blogger shadai said...

Huhh, megnéztem az 'Eperkrém.."-et, brutális volt, teljesen traumatikus darab. Muszáj innom egy pohár vörösbort! :/

-->

"[Yasmeen Godder] mozgásvilága továbbra is erőteljesen pszichologizáló, rendkívül izgalmas és kifinomult, ám ezúttal témaválasztásával nem elsősorban a belső lelki folyamatokat helyezi előtérbe, nem az emberi kapcsolatokat uraló intim szerepjátékokat leplezi le, hanem az Izraelben uralkodó politikai helyzetre reflektál ? megdöbbentő és őszinte módon.

A helyi háború, az izraeli-palesztin konfliktus képeit dekonstruálva egy (rém)álomszerű világot varázsol a színpadra. Olyan alternatív valóságot tár a közönség elé, melynek esztétikája megegyezik ugyan a valósággal, ám van benne egy új, személyes konnotáció. Yasmeen Godder koreográfusi nyelvének védjegye ez a sajátos csavar, a torzítás rendkívüli érzékenységgel használt eszköze, mellyel ismerős, már-már megszokott szituációk, képek új dimenzióját képes felvillantani, gyakran sokkoló és zavarbaejtő módon.

Ez történik az ?Eperkrém és puskapor?-ban: a táncosok minimál díszletben, élő gitárzenére (Avi Belleli) dolgozva jelenítik meg sorra a médiából jól ismert erőszak és borzalom képeit. A társulat célja azoknak a groteszk és megdöbbentő jeleneteknek a megelevenítése, melyek gyakorlatilag elválaszthatatlanok a mindennapi élettől, nemcsak Izraelben, hanem bárhol a világon, és addig-addig ismétlődnek vég nélkül a híradókban és az újságok hasábjain, míg végül az embereket hidegen hagyják. Ezellen az érzéketlenség és bénultság ellen irányul a darab, mely egyfajta lokális mitológiaként tekint a helyi konfliktus képeire és megkísérli a kétdimenziós képregényszerű jelenetsorokat egy háromdimenziós világban elhelyezni.

Yasmeen Godder nem hagyja, hogy a közönség hozzászokjon a borzalomhoz. Munkájában az emberi testnek és e test kiszolgáltatottságának, sebezhetőségének új vetületét tárja elénk. Táncosai nem előadják a koreográfiát, hanem egy óra erejéig lehetetlen életet élnek. E sajátos pszicho-tánc eszközeivel Godder az ember erkölcsi tehetetlenségére reflektál és erre ébreszti rá a nézőt, hiszen darabjában nem különül el a ?mi? és az ?ők?, nincsen barát és ellenség, a szerepek állandóan cserélődnek, a táncosok meghalnak, majd újraélednek, hogy újra meghaljanak, vég nélkül...

Egyes kritikusok szerint az ?Eperkrém és puskapor? az első izraeli táncdarab, mely közhelyektől mentesen képes a politikai helyzetről ?beszélni? a mozdulatok nyelvén. Godder drámai és néha fájdalmasan elnyújtott állóképek segítségével bontja ki a megszállás, a megaláztatás, az erőszak és az elnyomás témáit, megteremtve a tőle megszokott fantáziában gazdag asszociatív világot. Munkájával arra kényszeríti az izraeli táncot, hogy újradefiniálja az érzékenyég és a témák határvonalait, sőt még a földrajzi határokat is, melyek keretében dolgozik. Maga a cím is azt a két végletet szemlélteti, melynek ismeretében távozik majd a néző és melyet sem az alkotók, sem a közönség nem tudnak többé elfelejteni." (trafo.hu)

 

Megjegyzés küldése

<< Home